Szórakoztató regényrészletek

„– Ti vagytok – kérdezte katalinfai nyelven az előbbi – Csongor és Petra Kőrisliget városából?
– Miért? – kérdezett vissza Csongor. – Kik vagytok, és mit akartok?
– Mit számít az, hogy kik vagyunk mi!
– Várjunk csak! – következtetett Csongor. – Ti voltatok azok, akiknek a lovait elkötöttünk!
A két trüdén nevetett.
– Leesett? De mi – hangsúlyozta ki mosolyogva – nem vagyunk ostobák!
– De nem ám! – folytatta hangsúlyozottan a másik trüdén.
– El kellett kötnünk a lovakat! – magyarázkodott Petra. – Nem tehettünk mást!
– Kit érdekelnek azok a paripák! – vágta rá. – Amiért jöttünk, azon vehetünk egy egész lovardát!
– Mi van? – kérdezte elképedve Petra. – Mit zagyváltok itt össze-vissza? Nem értek semmit!
– Te söpredék! – vágott vissza. – Hát, kinek a fejére tűztek ki kétszáz aranyat?
– Marhák! – szidta őket Csongor. – Azt hiszitek: Jerobeám kifizet titeket? Inkább röhög rajtatok!
– Mit ugrálsz, barátocskám? – lelkesült fel az iménti trüdén. – Még elrontod a célkeresztem!”

(…)

„– Hova lett a wendigó? – kérdezte futva-zihálva Csongor.
– Mi vagyok én, gyerekvigyázó? – vágta rá lihegve Petra.
– Őrület! Most az is elveszett, aki megvédett volna minket!
– Ennyire lebecsülöd a képességeimet?
– És mégis, hova rejtsem a testedet?
– Kösz szépen! – zsörtölődött fújtatva Petra. – Ezt megjegyeztem!”

(…)

„Petra ott állt a pattanásig feszült helyzet kellős közepén, és némaság uralta másodperceken át.
– Csongor – fogalmazta meg röviden-tömören, amin a fiatalember is elámult.
– Köszönöm! – felelte mosolyogva Jerobeám, kikapva a rubint Petra kezéből.
– Szívesen! – fűzte hozzá Petra, kirúgva a rubint Jerobeám markából.
A rubin villámgyorsan szállt fel madarak módjára, majd zuhanó pozícióra váltott át. Esett-hullott lefelé, a fehér márványpadló irányába, Jerobeám és Gerzson pedig hanyatt-homlok szaladt utána. Jerobeám a jobb karját nyújtotta ki, hogy elkaphassa, amikor a szeme láttára zuhant a padlóra és tört darabokra.”